8700 Marcali, Petőfi u. 16.

+36 85 510 643

titkarsag@berzsenyimarcali.hu

„Örülj a dalnak, a derűs napoknak, szeresd az élet vidám oldalát!
Ezer szépet ígér a holnap, mosolyogva nézz a jövőbe hát!" – így bíztatnak bennünket Krúdy Gyula szavai ezen a különleges napon, amikor miattunk öltött mindenki szép ruhát, és jött el ide a sokak fáradságos munkájával ünnepivé varázsolt sportcsarnokba.

A mi szívünk is díszbe öltözött, hiszen a dal nekünk zeng, a vers rólunk szól. Nekünk, rólunk, a három végzős osztályról, aki örül a dalnak, ennek a derűs napnak és szereti az élet vidám oldalát. Mindezt számtalanszor bizonyítottuk már, hiszen az évek folyamán rengeteg olyan alkalom adódott, hogy szigorú kötelezettségek mellett jól érezhettük magunkat az iskolában.

Mindannyiunk számára a gólyaavató vicces feladataival kezdődött minden. Ezt izgalmas biciklitúrák, kreatív farsangok, emlékezetes osztálykirándulások és az iskolai műsorok poénos próbái követték.

Az óriási létszámú palotás és keringő próbáink új színt hoztak az iskola életébe, miközben bennünket közösséggé kovácsoltak.

A közös programok alkalmával hol riválisként álltunk szembe egymással, hol vállvetve küzdöttünk a sikerért.

De nem volt mindig móka és kacagás itt az élet.

Nyelvvizsgák, tanulmányi versenyek, előrehozott érettségik nehezítették napjainkat. Sokan közülünk szép eredményekkel öregbítették iskolánk hírnevét.

Hiszem, hogy Berzsenyi is büszke lenne ránk!

A vidám, önfeledt napokért és a sikerekért azonban köszönetet kell mondanunk tanárainknak, akik féltő gondoskodással és szeretettel vettek körül minket.

Kitartó türelmükre volt szükség az évek alatt.

Nem volt könnyű dolguk például matematika tanárainknak, amikor a dolgozatok sokadik halasztására irányuló könyörgésünket kellett elutasítaniuk.

Történelem órán az évszámok sokaságában vesztegelve pedig mindig új dolgot tudtunk meg, például azt, hogy „a 19-dik században túró volt Szegeden, nem egyetem".

Magyar órákon az irodalom sűrű, sötét erdejében botladozva jártunk és regények megelevenedő alakjaitól riadoztunk.

Legtöbbet osztályfőnökeink bajlódtak velünk, akiknek ezúton mindent szívből köszönünk, de kérjük, végső erejükkel segítsenek megtenni nekünk az érettségihez vezető utolsó lépéseket, és ha azon túl vagyunk, majd megpihenhetnek.

A feltűzött szalag jelzi, hogy hamarosan véget ér számunkra a középiskolai élet, és helyünkbe lép a következő évfolyam, akiknek baráti jó tanácsként azt mondjuk, hogy igyekezzenek még nálunk is jobban élni a Berzsenyi Gimnázium adta lehetőségekkel. Tanuljanak, mert van kitől, mókázzanak, mert van kivel. Mi már tudjuk, kár ezekből bármit is elmulasztani.

Tisztelt Igazgató Úr,Tisztelt Tanáraink, Kedves Szülők és Vendégek, Kedves Diáktársaink!

11-edikesként nem könnyű kiállni, nagyon sok okosat és szépet mondani nektek,

végzősöknek és megjelent szeretteiteknek.  Benne van az emberben, hogy valami újat, frappánsat szeretne alkotni és aztán ezekből az erőlködésekből lesznek a legsablonosabb mondatok.

Lassan elérkezik középiskolai tanulmányaitok vége, mely lezár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket, ahogy Nagy László, a költő mondja:

 

"Töröld le könnyedet
Kisírt szemedben mosoly
legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami
valami nagyszerű,
valami gyönyörű."


Az ember életében olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai. Egy ilyen emlékezetes este részesei vagyunk most is,hiszen a   szalagavató mindig különleges ünnep egy iskola és egy diák életében. Hamarosan felkerülnek a középiskolás diákévek kezdetét és végét jelző évszámokkal az apró kék szalagok a végzősökre. Ott fog virítani a kabátotokon vagy a táskátokon, jelezve, hogy bizony ti is megöregedtetek, és egyre közelebb van az érettséginek nevezett mumus, amivel már 9.-es korotok óta riogatnak benneteket  tanáraitok.  

A szalag egy szép emlék, egy tárgy, egy jelkép. Viseljétek büszkén, az összetartozást jelképezve! S ha eljön az ideje,a színe kifakul,már Ti is érettek lesztek. A közösen töltött idő letelt, emlékké halványult. Nincs több csoportos bolondozás, hamarosan különváltok egymástól , és saját utatokra léptek. Gimnazistaként megtapasztalhattátok, hogy az idő ellenünk dolgozik. Hiszen ki ne számolta volna, hogy hány perc van vissza a matek vagy éppen magyar órából, hogy hány percet aludt „nyitott szemmel” fizika órán, és talán nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy puskázási tudományotok fejlesztésére is sor került a néhány év során.

Ezek a gondtalan diákévek hamarosan véget érnek és ezek után hamar ráébredtek, hogy az életben nem minden fenékig tejfel. Ismételten döntések elé kerültök, hogy merre is folytassátok megkezdett útjaitokat. Lesz aki a továbbtanulás mellett dönt,de lesz majd aki munkába áll. Ez mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Talán nem fogtok mindig sikerrel járni, de higgyetek benne és minden kudarc után újult erővel vágjatok neki a következő feladatnak. Ahogy Szabó Leslie fogalmazott búcsúdalában :

 

„ Elmúlt,hát elmúlt,viszlát jó barát!

Jó volt, egy show volt,ami mindig megy tovább!

S ha fáj majd,kicsit,néha,hogy a szereped véget ért,

Ott jársz ne feledd,az úton a cél felé.”

 

Furcsa érzések kavarognak bennem. Irigyellek és féltelek benneteket. Lassan megtapasztalhatjátok, hogy egy-egy döntésnek mekkora súlya van. Csak bízni tudunk benne, hogy benőtt a fejetek lágya, avagy sikerült olyan emberré válnotok iskolánk falai közt, akik megállják helyüket az élet bármely területén. Most jött el a lehetőség, hogy a sokszor emlegetett kérdésre: „Mi leszel, ha nagy leszel?” – választ adjatok.

Őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknek sikerül megérkezni, ahova vágyai, álmai vezérlik, s a megérkezést lelkes üdvözlés követi majd.

Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. S ennek a kincsnek csak a kisebbik részét alkotja az, amit a múltból sikernek tartunk, amire büszkék lehetünk: a nagyobbik rész a tévedések emléke, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el újra és újra. Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy a sikereitek gyűjteménye számosabb legyen a tévedéseknél!

Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, hanem a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól. Minden másodperc alakváltó, szépségük pedig tőletek is függ. Emeljétek fel a fejeteket és mosolyogjatok! A jövő nincs papírra vetve, vagy kőbe vésve. Folyamatosan változik és ti is kaptatok egy eszközt, amellyel átalakíthatjátok. A tudásaitok és képességeitek mindig veletek lesznek. Használjátok őket! Használjátok, és kovácsoljátok gyönyörűvé az elkövetkezendő időt!


Kívánom nektek, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége, szeretete elegendő éltető erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez. 

 Végezetül arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok meg iskolánk névadójának, Berzsenyi Dánielnek szavait:

„Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.

Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,

Mint a nyíl s zuhogó patak.”