Ebben az évben is, mint immár 26 éve, megadatott a lehetőség a marcali Berzsenyi Gimnázium tanulóinak, hogy kijussanak Künzelsauba, a nyári nyelvi kurzusra.

     Természetesen idén is változatos programok díszítették a csodálatos 2 hetes ott tartózkodást. Július 8-án, reggel indultunk a németek buszával, már odafelé is fantasztikus volt a hangulat, sokat nevettünk, beszélgettünk, nem csak egymással, hanem a németekkel is. Este 7 óra tájban értünk oda, mindenki izgatott volt, nem csak mi diákok, de a fogadószülők is. Rengeteg újdonsült diák érkezett idén, így sok új arcot láthattak, és néhány új fogadószülővel is bővült a német csapat.  Másnaptól már tanítás vette kezdetét a Ganerben Gimnáziumban, ahol 2 igazán kedves, aranyos tanárt kaptunk, akik nagyon segítőkészek voltak, ha elakadtunk órán valamiben és nagyon közvetlenek is, így hamar belopták magukat a diákok szívébe. Kis érdekességként jegyezném meg, hogy a kezdő németesek tanárának édesapja Erdélyben született, így a tanár urat Kovács Péternek hívták (Peter Kovacs), habár ő maga néhány szót leszámítva nem beszélte a nyelvünket.

A tanítás minden nap fél 9-től negyed 1-ig tartott, majd utána a szülők változatos programokat szerveztek nekünk, többek között a helyi szabad strandnál a Kocher folyónál voltunk, ahol előkerültek az otthonról hozott falatok, sütemények, és aki nem szeretett volna pancsolni, annak többek között volt lehetősége pingpongozni, vagy röplabdázni is. Egy másik nagyszerű program a sok közül a minigolf volt, ahol szintén minden diák jól érezte magát és a fogadószülőkkel is jókat beszélgethettünk a golfozás izgalmait követő piknik során. A városlátogatások és múzeumkörutak során tanárnőnk segítségével azok is megérthették az idegenvezető szavait, akik a német nyelvet még csak kezdő szinten beszélték. Többek között Würzburg történelmi utcáin barangolhattunk, és Schwäbisch Hall épületeit is megcsodálhattuk.  Második hét kedden, a hagyomány szerint a Grillabenden szereztek nekünk a fogadószülők pár vidám órát és finom vacsorát.  Csak úgy tornyosultak a jobbnál jobb német saláták és kolbászok, a desszertekről nem is beszélve. Ezt a sok kedvességet mi egy, az összes diák közreműködésével létrejövő, kedves kis színdarabbal köszöntük meg, melyben röviden előadtuk a németeknek János Vitéz megható történetét, mely nagy sikert is aratott. Csütörtökön tanáraink búcsúzásképpen meghívtak magukhoz a szomszéd kis faluba, ahol nagy meglepetésünkre reggelivel vártak bennünket, amelyre az utóbbi években nem volt példa. Sosem felejtjük el kedvességüket. Szerintem mindenki nevében mondhatom, reméljük, a jó szerencse engedi, hogy találkozzunk még velük. Pénteken pedig Stuttgartba utaztunk az állatkertbe, a magyar kísérőtanárunk szervezésében, a város mégis támogatta az ötletet és átvállalta az utazással és a belépődíjakkal kapcsolatos összes költséget, amit eredetileg mi akartunk állni. Ezúton is köszönjük nekik. A kirándulás pazarul sikerült. A két hetet végül egy közös vacsorával zártuk az Anna-Sophie étteremben, melyet utolsó programként szintén fogadószüleinkkel tölthettünk.

       Összességében fantasztikus élmény volt mindenki számára, még annak is, aki kezdő németes, így nehezebben kommunikált és gyakrabban a kísérőtanárnőnk segítségére szorult. A családoknál finom, változatos ételek voltak, jó hangulat, kellemes beszélgetések, minden áron a kedvünkben szerettek volna járni. Feledhetetlen két hetet töltöttünk ebben a német kisvárosban, ezekkel a csodálatos, vendégszerető emberekkel.

Marcali, 2018

Csécs Janka és Tóth Gábor